A Lényeglátó Blog összefoglalója az elmúlt évről, a szerkesztőség közös cikkében.
Justin Trudeau miniszterelnök lemond – január 6.
Justin Trudeau kanadai miniszterelnök több mint 9 év kormányzás után lemondott – nem csak az ország, hanem a Liberális Párt vezetésétől is visszalépett. A regnálását kifejezetten fényesen kezdő Trudeau (történelmi győzelemre vezette pártját) vesztét a pénzügyminiszterével, Chrystia Freeland-el való szakpolitikai egyet nem értésük okozta. Freeland nem várta meg a lefokozását, 2024. december 16-án felmondott és nyíltan szembeszállt a miniszterelnökkel. Az időközi választásokat végül a Trudeau pártjából érkező Mark Carney nyerte, aki expliciten Trump-ellenes retorikával kampányolt. Nem ő volt az egyetlen politikus ebben az időszakban, aki ezzel a narratívával tudott választáson győzelmet aratni.
(Horváth Csenge)
Musk-Weidel interjú – január 9.
A jelzőlámpa-koalíció (SPD-Zöldek-FDP) 2024. novemberi szétesését követően 2025. február 22-re előrehozott választásokat írtak ki Németországban, amelynek egyik potenciális befutója az „Alternatíva Németországért” (Alternative für Deutschland – AfD) szélsőjobboldali párt volt. Ennek fényében készített Elon Musk a párt társelnökével, Alice Weidellel interjút, amelyet mindkettejük X-profilján élőben lehetett követni. Az interjú nem csak váratlan koncepciójáról, de kijelentéseiről is elhíresült.
(Horváth Csenge)
Trump beiktatása – január 20.
Politikai értelemben sok szempontból az év kezdetének is tekinthető, évtizedes távlatban is Trump előtti, Trump alatti és majd Trump utáni korszakról lehet csak beszélni. Lehet őt szeretni vagy nem szeretni, az ő és az általa megtestesített mozgalom fontossága azonban nem letagadható. Trump neve megannyi további eseménynél fog előkerülni az évben és bizonyára a következő háromban is. Maga a ceremónia első sorban Elon Musk náci karlendítésként is értelmezhető gesztusáról vált ismertté. Musk ekkor még Trump szoros szövetségese volt és többek között előttük állt a teljes, ún. Kormányzati Hatékonysági Hivatal (Department of Government Efficiency –DOGE) projekt is.
(Morvai Levente)
DeepSeek – január 27.
Kína idén is bebizonyította, hogy a minden területet érintő korlátozások ellenére is képes az élvonalban maradni, sőt, a hatékonyság terén meg is előzni a Nyugatot. A DeepSeek egy 2023-ban alapított kínai mesterséges intelligencia vállalat, amely a 2025-ös év elejére a világ egyik legfontosabb AI-szereplőjévé vált. A valódi bravúr elsősorban annak köszönhető, hogy az újabb algoritmusok is rendkívül olcsón működnek, ráadásul mindezt az amerikai exportkorlátozások miatt elavultabb hardvereken érték el. A korábbi hedge fundból kinőtt tech-óriás felfutását követően a befektetők pánikba estek és az Nvidia piaci értéke egy nap alatt 600 milliárd dollárral csökkent.
(Szentirmay Márton)
Szerbiai tömegtüntetés – március 15.
Bár a tavalyi újvidéki vasútállomáson történt tragédiát követő tüntetések 2024 novembere óta tartottak, a március 15-i megmozduláson történtek komoly visszhangot keltettek mind a szerb, mind a nemzetközi politikában. Az ellenzéki tüntetők hangágyú bevetésével vádolták a szerb kormányt, melyet igazolni látszanak az esetről az interneten is fellelhető felvételek. Ezzel szemben a kormányzat tagadja az ilyen – a szerbiai jogrendszer által is tiltott – eszközök használatát, annak ellenére is, hogy az eset óta lefolytatott vizsgálatok során kiderült, hogy a tüntetés környékén állomásozó rendvédelmi szervek járművei közül több is fel volt szerelve velük. Ugyan halálos áldozatok nem voltak, de a közösségi médiában tucatszám jelentek meg a tüntetést követő napokban halláskárosodásra utaló tünetekkel kórházba került résztvevők képei.
(Kovács Domonkos)
Németország összesen 1000 milliárd eurós különalapjai – március 18.
Miután az évben korábban Németországban lezajlott egy előrehozott választás, az adósságfék feloldását követően lehetővé vált a leendő szövetségi kormánykoalíció (CDU/CSU-SPD) számára, hogy elfogadtassák a tervüket az új, 500 milliárd eurós tételű fejlesztésekre szánt különalapról. Hosszas egyeztetéseket követően végül a Bundestag átengedte a javaslatot, amely összeadva a korábbi különalapokkal (pl. a NATO hozzájárulást is lehetővé tévő hadseregfejlesztésre szánt különalap) együtt mintegy 1000 milliárd eurós összeget eredményezett. Ezek befektetésére azonban eddig várni kellett, hiszen aktuális évi költségvetés hiányában nem volt erre lehetőségük – Németországnak pedig csupán szeptember óta van 2025-ös költségvetése a februári előrehozott választások miatt.
(Horváth Csenge)
Le Pen kizárása – március 31.
Március 31-én hétfőn egy francia bíróság 5 évre eltiltotta Marine Le Pen-t a közügyek viselésétől, egy pártfinanszírozási ügyben való bűnössége miatt. A források helytelen felhasználása miatt elítélt pártelnök nem mellesleg a legnagyobb francia párt, a jobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke, a következő, 2027-es elnökválasztásokon a felmérések szerint befutó jelölt lett volna, ha nem tiltják el. A kizárás óta készült közvéleménykutatások döntő többsége azonban párttársát, Jordan Bardellát is befutó helyre mérik. Hivatalosan, ha a fellebbezése sikerrel jár, és az illetékes bíróság is időben eljár, Le Pen-nek lenne lehetősége indulnia, ez azonban sovány vigasz Le Pen számára. Ez is beilleszkedik az európai populista jobboldali pártok megerősödésének tendenciájába, melyre egyelőre úgy tűnik, a korábban első sorban csak egymással versengő vezető pártok nem tudnak hagyományos, működőképes politikai választ adni.
(Németh-Papp Áron)
„Felszabadulás Napja“ – április 2.
Donald J. Trump amerikai elnök az ország iparának és gazdaságának védelmében, illetve a rekordokat döntő kereskedelmi deficit áthidalása érdekében történelmi védővámokat vezetett be, amelyek teljesen felborították a globális kereskedelmet és gazdaságot. Az UNCTAD mérései szerint az ún. „fear index“ (CBOE Volatily Index – VIX) az USA vámjai okozta kereskedelmi kiszámíthatatlansága miatt a harmadik legnagyobb volt az ezredforduló óta (a 2008-as világválság és a COVID-19 után). Hatásai ma is érződnek, a bizonytalanság továbbra is közel rekord magas.
(Horváth Csenge)
India és Pakisztán – április 22.
Május 7-én olyan négy nap vette kezdetét, melyre talán a hidegháború legsötétebb évei óta nem volt példa: két nukleáris fegyverekkel rendelkező ország került közvetlen, intenzív katonai konfliktusba. A válságot a Kasmír régióban két héttel korábban, április 22-én elkövetett terrortámadások robbantották ki; ez a konfliktus egy a két ország 78 éves „közös” történelmének számtalan villongása közül (csak az elmúlt 30 évben több, mint féltucat alkalommal került sor fegyveres összecsapásokra). Tagadhatatlan azonban, hogy évtizedek óta ez a négy napos „kvázi-háború” volt a legsúlyosabb. A dezinformációs kampányok közepette csak találgathatunk a veszteségeket illetően, de biztosnak látszik, hogy több százan vesztették életüket. A krízis feloldásában a Trump-adminisztráció döntő szerepet játszott: Marco Rubio külügyminiszter közvetítése mellett született meg váratlanul a tűzszünetről szóló megegyezés a felek között azonnali, május 10-ei hatályba lépéssel. Kérdés, vajon India és Pakisztán rendezni tudják-e nézeteltéréseiket, vagy a mostani csak egy újabb szünet lesz két összecsapás között.
(Kovács Domonkos)
Spanyol áramkimaradás – április 28.
Április 28-án egy teljes Spanyolországot és Portugáliát hosszú órákra sötétbe borító áramszünet következett be, ami önmagában rengeteg kérdést felvet. Ami így, 2025 végén elmondható, és a jövőre nézve tanulságos lehet, az két dolog: 1. nem, önmagában nem a megújuló energiával van a probléma, 2. foglalkozni kell az európai energiahálózattal. Az áramkimaradás arra figyelmeztet minket, hogy ezekben a kulcs szegmensekben magas fokú kitettségünk van, és ha ezt nem vesszük figyelembe, az egy napon egész Európát sötétbe borítja.
(Németh-Papp Áron)
Pápaválasztás – május 8.
„Béke legyen veletek!” – hangzottak Robert Prevost, vagyis XIV. Leó első pápai szavai. Megválasztását a konklávékra jellemző bizonytalanság övezte: nem lehetett tudni, vajon ő, vagy egy Ferenc pápaságának reformjaitól távolabb álló jelölt ül majd Szent Péter székébe. Végül az első amerikai kontinensről származó egyházfő az első egyesült –államokbeli követte, hiszen XIV. Leó Chicagoban született. A hetvenéves Szentatya amerikai-perui kettős állampolgár, ez utóbbi országban volt püspök, illetve Ferenc pápa alatt befolyásos hivatalt (a püspökök kinevezéséért felelt) viselt. Személyében elődjének aktivistább, reformpártoló törekvéseit tovább vivő pápa került a Katolikus Egyház élére, aki megválasztása óta tetteivel igazolni látszik ezen várakozásokat. Legyen az a bevándorláspárti new yorki püspök kinevezése vagy az orosz-ukrán tárgyalásokban felvállalt szerep, XIV. Leó határozott képet mutat arról, milyen szerepet tölt be egy 21. századi egyházfő a világpolitikában.
(Kovács Domonkos)
Román elnökválasztás – május 18.
A romániai elnökválasztás 2024. november 24-i első fordulóját a semmiből felbukkanó, ultranacionalista és oroszbarátnak tartott Călin Georgescu nyerte meg 23%-kal, maga mögé utasítva olyan nagy esélyeseket, mint Marcel Ciolacu (Szociáldemokrata Párt, akkori miniszterelnök) vagy Elena Lascioni (USR). A független jelölt azonban rendszerkritikus populista retorikájának, valamint a közösségi média (TikTok) algoritmusoknak köszönhetően győzelmet aratott. A valódi fordulat akkor következett be, amikor december 6-án a román alkotmánybíróság megsemmisítette az első forduló eredményeit és választás teljes újrakezdését rendelte el. A döntés mögött az állt, hogy a feltárt információk szerint Georgescu kampánya mögött egy jól szervezett, külföldi állami szereplőkhöz (Oroszország) köthető hálózat állt, amely mesterséges intelligenciát és botokat használt a választók befolyásolására, valamint az Alkotmánybíróság szerint a manipuláció olyan mértékű volt, hogy a többi jelölt esélyei helyrehozhatatlanul sérültek. 2025 tavaszán végül kizárták Georgescut a választásokból. A rövid időn belül újraszerveződni kényszerült pártok közül az AUR volt a legsikerebb, aminek jelöltje, a szélsőjobboldai George Simion 40%-kal májusban a második fordulóba jutott (a 2024-es választáson 4. volt). A másik továbbjutó Nicușor Dan volt (21%), Bukarest főpolgármestere. Az új belépő Dan függetlenként május 18-án a 2. fordulóban a szavazatok 54%-val megnyerte az elnökválasztást.
(Szentirmay Márton)
Koreai „választások” – június 3.
A Dél-Koreában több mint fél évig húzódó politikai, társadalmi és gazdasági feszültséget okozó szikrát még 2024-es esztendőben kell keresni, amikor is december 3-án az akkor regnáló konzervatív elnök, Yoon Suk-yeol késő este televíziós beszédében rendkívüli hadiállapotot hirdetett. A váratlan és egyből alkotmányellenesnek kiáltott döntés mögött az állhatott, hogy az ellenzéki többségű parlament szinte minden kezdeményezését blokkolta az elnöknek. A Nemzetgyűlés épülete elé vezényelt katonák által felállított kordonokat a 190 képviselő gyorsan áttörte és 4-én hajnalban a Nemzetgyűlés egyhangúlag megszavazta a 157 perces hadiállapot feloldását. Június 3-án végül megtartották az előrehozott választást, amelyet a liberális ellenzék vezére, Lee Jae-myung nyert meg.
(Szentirmay Márton)
Irán bombázása – június 21.
Június 21. éjszakáján 125 amerikai vadász- és bombázórepülőgép emelkedett a levegőbe és húzott át Irán felett, egy tengeralattjáró pedig közel 24 Tomahawk rakétát lőtt ki iráni célpontokra. Az amerikai közbeavatkozás jelentős károkat okozott az iráni, atomtechnológiával foglalkozó létesítményekben. Kérdéses azonban, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és a kollektív Nyugat vádjai az iráni atomfegyver építéséhez szükséges urániumról és az arra való szándékról igazak-e. Tény, hogy a 2015-ben a nemzetközi szankciók alól feloldott, majd Trump első elnöksége alatt az Egyesült Államok által ismét célkeresztbe vett teokratikus hatalom regionális pozíciói a gázai konfliktus 2023-as fellángolása óta jelentősen meggyengültek. A hatalmi egyensúly Izrael felé billenése szinte előre vetítette az Irán elleni támadást, melybe a második Trump-adminisztráció hosszas huzavona után csatlakozott csak be. Ennek fő oka az volt, hogy a mélyen lévő és erősen védett létesítmények támadásához speciális haditechnika szükséges, mellyel csak az amerikai haderő rendelkezik. Fellépésével Trump vékony kötélen táncol: lehetséges beavatkozni a Közel-Keleten anélkül, hogy országa ismét beleragadjon egy újabb évtizedekig tartó konfliktus mocsarába?
(Kovács Domonkos)
Zohran Mamdani előválasztási győzelme– június 24.
Zohran Mamdani június 24-én győzelmet aratott New York demokrata előválasztásán. Ez több szempontból is tendenciák kicsúcsosodásának tekinthető. Egyrészt a párt szavazóinak lázadását láthatjuk a saját elitjükkel szemben, amit inkább tekintenek jobb esetben is kétpártinak, mint baloldalinak, másrészt talán soha nem láttunk még jelöltet ennyire profin használni a közösségi médiát. Látványosan a fiatalokhoz szól (a tősgyökeres New York-iak sokkal kisebb arányban szavaztak rá) és kifejezetten újszerűnek tekinthető az is, hogy egy polgármester választást figyeljen az egész világ.
(Morvai Levente)
Budapest Pride – június 27.
Nehéz a magyar politika évét egyetlen napba sűríteni. A Budapest Pride felvonulás azonban így is szimbolikusnak tekinthető. Az ország pillanatnyi nyilvánossága nagyon szeret leragadni a két legnagyobb párt küzdelménél, azonban az év legtöbb résztvevőt megmozgató tömegrendezvénye úgy jött létre, hogy az egyik párt aktívan ellenezte, több hónapos ellenkampányt folytatott vele szemben, a másik pedig következetesen nem volt hajlandó állást foglalni a témában. Különösen az elvileg értelmiségi közeg hajlamos egy rideg logikával tekinteni a politikára, ami egy háború, ahol a cél szentesíti az eszközt. A cél pedig a választási győzelem nem pedig bármilyen morális értékrend. A Pride úgy lett az év egyik legmeghatározóbb magyar politikai eseménye, hogy antitézise volt ennek a gondolkodásnak. Ebből nem húzott hasznot egyetlen politikus sem végső soron, az országos szinten legfontosabbak igyekeztek elhatárolódni tőle, ahogy tudtak. Azonban a politika mögött még mindig emberek állnak, ők mutatták meg az erejüket egy napra.
(Morvai Levente)
Z-Generációs forradalmak világszerte – július 12.
2025-ben a világsajtó – követve a 2020-as évek új protestálási tendenciáját – ismét a Z-generációs állampolgárok (Gen Z) által szervezett tüntetéssorozatoktól volt hangos. Ebben az évben több olyan fejlődő országban is rendszerváltó erejű mozgalmak indultak, ahol a korábbi évtizedek utcai mozgalmaiból hálozatos forradalmi struktúrák jöttek létre. A Madagaszkáron július 12-én kirobbantott forradalmat az élelmiszerhiány és az erdőirtások miatti klímakatasztrófa fűtötte. A tüntetők elzárták a kikötőket, követelve a külföldi bányavállalatok szerződéseinek felülvizsgálatát, így jött létre az első olyan dokumentum, amelyben egy forradalmi tömeg az alkotmányos alapjogok közé emelte a biodiverzitás védelmét. A fiatalok képesek voltak arra, hogy TikTok algoritmusokon, Telegramon, Starlink és VPN-eken keresztül tüntetőket toborozzanak és egyúttal kijátszák a rendőröket, amikor egyes tüntetések elfajultak olyan ügyekben, mint a nepáli vendégmunkások jóléte az Öböl-országokban, vagy az utolsó érintetlen esőerdők koncesszióba adása Madagaszkáron. A tüntetés rezsimváltással zárult. Hasonló tüntetések voltak még az év során Nepálban, Marokkóban és Peruban is.
(Szentirmay Márton)
Alaszkai találkozó – augusztus 15.
Három óra tárgyalást követően Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök jó kedéllyel, de szűkszavúan nyilatkoztak az alaszkai találkozóról. Pedig a találkozót övező várakozások látszólag többről szóltak: Trump a béketeremtés reményével, Putyin a nemzetközi politikai elszigeteltségtől és a pária-szerepétől való szabadulás céljával érkezett. Bár egyikőjük sem aratott teljes sikert, a találkozó szimbolikus jelentőségénél jóval többet ért el. Egyfelől az Egyesült Államok hivatalosan is felvállalta a békéért folytatott küzdelem főszerepét, másfelől megnyíltak a kommunikációs csatornák az egyik, történetesen az előnyösebb helyzetben lévő hadviselő fél felé. Alaszka esélyt adott: az USA-nak a béke megteremtésére, Oroszországnak pedig érdekei közvetlen képviseletére. Kritikus hangok szerint Alaszkában feltámadt a XVIII. századi nagyhatalmi erőpolitika: Metternich és Bismarck helyét Putyin és Trump vették át, fittyet hányva a megváltozott globális erőviszonyokra, lehatárolva befolyási övezeteiket „a régi módon”.
(Kovács Domonkos)
Charlie Kirk halála – szeptember 10.
Charlie Kirk szeptember 10-én, 31 évesen lett merénylet áldozata, miután egy nyakát ért lövés végzett vele. A gyanúsított Tyler Robinson, jelenleg eljárás alatt áll, ítélet még nem született. Jelen pillanatban talán ez tűnik az egész év kulturálisan legjelentősebb eseményének. A politikai erőszak erősödő trendjének kicsúcsosodása sokak szemében. A Trump vagy Fico ellen elkövetett merényletkísérletekkel szemben sajnos sikeres, a minnesotai demokrata képviselő meggyilkolásával ellentétben pedig nagy hírverést generáló esemény. Az utóélete is jelentős, valószínűleg komoly viszonyulási pont lesz majd az amerikai politika jövőjében, mégis, kevés esemény vált ilyen élesen gúny tárgyává is, miközben megkérdőjelezhetetlenül tragikus.
(Morvai Levente)
Ursula Von der Leyen két bizalmatlansági indítványa – október 9.
Az európai politika általános válsága az Európai Unió háza táján is tetten érhető volt (és az is a mai napig), hiszen ebben az évben az Európai Bizottság elnöke, Ursula Von der Leyen két bizlamatlansági indítványt is „túlélt”. Az egyiket a Patrióták Európáért pártszövetség, a másikat pedig a The Left baloldali pártszövetség nyújtott be. Érdekes látvány, ahogy a jobb és baloldal egyes képviselői összefognak a bizottságielnök személye ellen. Nézzük meg a második Von der Leyen-bizottság születését is. Emlékszünk még arra, hogy ő „jobb híján” (sőt konkrétan inkább „más jelentkező híján”) tudott újrázni. A pozícióért való „kapkodás” is jelzésértékű, azonban az európai politikai vezetés jelentéktelensége ezután csak folytatta nemzetközi turnéját, továbbra is lejáratva ezzel az EU-t, és ezt a Pfizer-botránnyal és más ügyekkel megtépázott Ursula Von der Leyen viszi a hátán.
(Németh-Papp Áron)
A Nobel-béke díj átadása – október 10.
Az Egyesült Államok igyekszik kontinense, és a világ legnagyobb olajkinccsel rendelkező országát, Venezuelát maga alá gyűrni. Ennek a folyamatnak az egyik lépése az októberi Nobel békedíj átadása volt. A díjazott María Corina Machado, a venezuelai ellenzék vezetője lett, aki egyébként tévéműsorokban kérte az amerikai vezetéstől, hogy bombázzák rommá Venezuelát. A koncepció, hogy ezek után a szabadpiac segít majd kiemelni az országot abból a mélyszegénységből, amelybe Maduro rezsimje taszította. A cikk utolsó lektorálásnak idején ez a folyamat úgy áll, hogy az Amerikai Egyesült Államok átveszi átmenetileg az ország kormányzását.
(Németh-Papp Áron)
Kína 15. ötéves terve – október 23.
A 14. kínai ötéves terv végéhez közeledve Kínának létfontosságú felismeréseket kellett realizálnia. A kereskedelmi korlátozások, a nyugati szankciók, a fegyveres konfliktusok vagy a technológiai blokád nem átmenetiek, ezért az új tervet minden eddiginél (a hidegháború óta) kiszámíthatatlanabb és ellenségesebb globális környezetre kalibrálta a januárban felállított munkacsoport. Az október 20-23. közötti 4. plenáris ülésen elfogadták az ajánlatokat, amiknek központi eleme az „új minőségű termelőerők” fejlesztése lett, ami azt jelenti, hogy Kínának nem csak gyártani, de terveznie is kell a világ legfejlettebb technológiáját. Az évtizedek óta tartó demográfiai problémák miatt lassan megmutatkozó gazdasági nehézségek miatt a terv különösen nagy figyelmet fektet a belső fogyasztás növelésére. Egy egységes nemzeti piaccal ugyanis le lehet bontani a belső kereskedelmi korlátokat és a gazdaság kevésbé fog függeni az exporttevékenységektől. A Kínai Népköztársaság 4-5%-os GDP növekedést írt elő 2030-ig, az R&D-nek pedig a GDP 3%-t kell kitennie, a várható élettartamnak pedig el kell érnie a 79 évet. A félvezetők terén cél a teljes vertikális integráció, AI terén pedig a világelső pozíció, mind alkalmazás (közigazgatás, állami szféra) terén, mind kutatás-fejlesztés területen. A terv emellett afúziós kutatások ipari szintre emelését is prioritásként kezeli.
(Szentirmay Márton)
Javier Milei – október 26.
Javier Milei 2023/24-es felbukkanása után 2025-ben pártjával a parlamenti választásokat is megnyerte. A piacbarát közgazdászok kísérleti egere ezúttal Argentína, ahol a liberalizáció csúcsa egy IMF-en keresztül (főként az USA által) összegrundolt 20 milliárd dolláros mentőcsomagban csúcsosodott ki, amelynek köszönhetően nyerhette meg Milei pártja több mint 40 %-os eredménnyel a választásokat. Mint látható, vannak, akiknek még kifizetődő az USA-val való korlátlan barátkozás, már ha egy 20 milliárdos IMF hitelt „fizetségnek” vehetünk.
(Németh-Papp Áron)
Szudán: Al Fashir eleste – november 5.
Közel 3 éve polgárháború dúl Szudánban a helyi fegyveres erők (Sudanese Armed Forces – SAF) és a lázadó félkatonai szervezet (Rapid Support Forces – RSF) között. Több hónapnyi véres harc után Észak-Dárfúr tartomány fővárosa, a stratégiai fontosságú Al Fashir végül november 5-én elesett, komoly előnyt adva ezzel az RSF-nek. A szudáni helyzetet 2024-ben az ENSZ a 21. század legkomolyabb humanitárius katasztrófájának kiáltotta ki – az RSF az elkövetett kínzásait és a nők és gyermekek elleni szexuális erőszakot rendszeresen posztolja az interneten. A polgárháború okozta körülmények nem csak lakhatási, de egészségügyi krízist is szültek, megfelelő ellátás hiányában az afrikai országban tombol a dengue-láz.
(Horváth Csenge)
ChatControl – november 26.
November 26-án az Európai Tanács beállt a Chat Control elnevezésű, eredetileg dán tervezet mellé. Csupán Csehország, Hollandia, Olaszország és Lengyelország ellenzi, a többi ország támogatja. A törvénytervezet lényege minden privát üzenet átvizsgálásának lehetősége lenne, tekintet nélkül arra, hogy fennáll-e terrorizmus, államellenes cselekmény vagy bármilyen egyéb bűncselekmény gyanúja. A vizsgálat alól elvileg nincsenek kivételek, az Európai Unió politikusai azonban mentesítik magukat a szabályozás alól. Az ellenzők szerint ez nem a biztonságról, hanem a tömeges megfigyelésről szól, és bár nem kapott hatalmas hírverést az elkövetkező évek egyik legmeghatározóbb javaslata lehet.
(Morvai Levente)