Az állami ünnepségeink átpolitizáltsága napjainkra már közhelynek minősül, mindenki a maga módján áll hozzá ehhez, s ennek a dolgozatnak nem célja ebben a kérdésben véleményt megfogalmazni.
Így esett 2025. október 23-a is, amin volt szerencsém teljes egészében részt venni, és melyről örvénylő érzelmekkel, de leginkább a tömegtől lefárasztottan távoztam. Ez az eseménysorozat legalább annyira szürreális lett volna, ha a két politikai tömb ünnepsége közül csak az egyiken vettem volna részt, így, hogy mindkettőn ott voltam, az élmény szorzója kétszeres.
És valóban. Ha jobban belegondolok – ezt még ide előre vetem -, lényegében ugyanazt néztem meg kétszer, kicsit más hangszereléssel. Ez a dolgozat is a történtek megélésének leirata, és egy kísérlet ezáltal az átéltek megértésére, értelmezésére, szubjektív módon. Vágjunk is bele!
Október 23-a pártpolitikai szempontból kiváló ünnepünk, a mai magyar politikai pártok számára egyaránt jól feldolgozható, mindenféle, akár személyi kapcsolat ellenére is (Klára kacsint). Persze más kérdés ez akkor, ha az adott párt hatalmon van. Akkor nem egyszerű feladat, hisz „a hatalom” ’56-os szerepe nem feltétlenül pozitív, sőt (megfelelő idő esetén erről is készülni fog egy cikk). Ha csak ezt nézzük, akkor látni fogjuk, teljesen logikus a szerep, amit a kormányzópárt(ok) felvesznek ebben a kérdésben (ők Brüsszel ellenzéke = lázadók). Amennyiben a FIDESZ ’56-tal való viszonyát tágabban vizsgáljuk, megkapjuk a TISZA álláspontját – szintén teljesen logikusan. Na de vegyük is végig egyenként, előszőr a külsőségeket, aztán a műsort, és végül a narratívát.
A FIDESZ, az Állam, és ’56
Már a cím sorrendje sem véletlen/ok nélküli, hisz megérkezve a Kossuth térre egy – elég fontos – kérdés ötlött fel bennem. Ez most állami vagy pártrendezvény? A kérdés jogos, hiszen a Kossuth tér kiöltöztetve várta a Békemenetet (lásd hatalmas színpad), melynek megérkezte után kezdődött a műsor…. ami állami volt? Ugye ez akkor vált különösen izgalmas kérdéssé, amikor Kálmán jelezte a Gripenek érkezését. Persze a kérdést meg lehet válaszolni a lehető legtökéletesebben (= az állami rendezvényre érkeztek a politikai rendezvény vendégei, résztvevői), mindazonáltal itt van egy kis deficitérzetem.
A műsorról csak pár mondat. A „híres celebek” felvonultatása, énekeltetése, kiültetése (értsd: politikai felhasználása) nem precedens nélküli, láttunk már ilyet, olyat, de anno még amolyat is (példákat amik kiragadottak, minden oldalról lehetne hozni természetesen egy rakással). Persze, hogy ez mennyire működhet (pl.: Radics Gigi és Curtis énekel, Vasvári Vivien csücsül), azt én megmondani (szerencsére) nem tudom, mindenesetre fontos megnyilvánulása lehet a kormánypártok kommunikációs próbálkozásainak.
A beszéd. Hát a beszéd elsősorban nem volt kiemelkedő. Tudunk mondani Orbán Viktortól 10+1 sokkal jobb, ütősebb beszédet is, ez azonban nem vesz el narrativikus értékéből, melynek alapja röviden összefoglalva a következő: „én (=mi=az ország) olyan álláspontot képviselek, amivel jóízlésű ember csak egyetérteni tud, ergo mindenki, akinek bármilyen, kifogása van ez ellen, az nem része az én közösségemnek, amit én a teljes magyarságként határozok meg. Szóval velem egyet nem értő=rósz=nemmagyar. Ez megint szép és jó, azaz ahogyan a többségi politizálás 2010-ben „belénkvert” hagyományát viszik tovább, amit ugyanígy lehet szeretni/nem szeretni, kritikája azonban – mint mindennek – lehet, és kell is legyen. (Azt, hogy magának a narratívának milyen igazságtartalma és létjogosultsága van, majd egy másik cikk taglalja)
A TISZA, ’56 és Magyar Péter
Itt nem jó a címben a sorrend, igazából valahogy úgy kéne kinéznie az egésznek, hogy „PÉTER, PÉÉÉÉTEEER, és egy kis ’56”. Hűen tükrözi a két legnagyobb hazai párt működését az, ahogyan ünnepelnek, így a TISZA pártnál sincs ez másképp. Az ő megemlékezésük – már esőben (ennek lett szerepe később a számháborúban) – a Hősök terén zajlott. A tömegnek fáklyákat, magyar zászlókat osztogattak, melyek használatát a pártaktivisták koordinálták, ahogy a tömeg hanghatásait egy dobhang (kb. olyan, mint a futball szurkolóknál), amely a megfelelő jelszó kijelölése után szólt addig, amíg kántálni kell. Ez a nagyfokú szervezettség mutatta azt, hogy ők is természetesen a politikai haszon utolsó cseppjéig ki akarnak facsarni ebből a rendezvényből mindent, mivel szükségük van nekik is arra, hogy megmutassák, ők a nagyfiúk.
Itt a műsor egy videóból, beszédekből, lejátszott/elszavalt versekből és éneklésből állt, melyek szintén illeszkedtek a mondhatni „standard” ’56-os narratívába. Mindenesetre, a mondanivaló fő része a „ruszkik hazá”-ra volt kihegyezve, utalva ezzel hazánk Oroszországgal való kapcsolataira, ami az ellenzéki narratíva szerint az oroszoknak való feltétel nélküli befekvés (nehogy erről is készüljön egy cikk). Emellett az ünnepi videóban megjelent Orbán Balázs is, akinek az ominózus, szintén tematizált mondataira akartak utalni (a tömeg reakciójából ítélve meglehetősen nagy sikerrel).
A beszéd (ami nagyjából 1 óra és 10 perces volt), egy rapszodikus, világmagyarázat/politikai üzengetés/”program hirdetés”/történelmi visszaemlékezés volt, rengeteg olyan elemmel, amik a médiás megjelenését igyekezték megnyomni, kezdve a színpaddal, ami a Hősök tere központi szoborcsoportja elé lett felállítva, a szobrokon pedig emberek lógtak, előbb magyar zászlókkal, majd fáklyákkal. A színpad magassága is akkora volt, mintha a szónokló a nép közül emelkedne ki(ezt az egyik hírcsatorna ki is emelte a rendezvényről szóló beszámolójában). A beszéd maga is egy zenés bevonulással kezdődött, és érdekes adalék az is, hogy azt a színpadot csak Magyar Péter használta, az előtte lévő elemeket egy Csepel teherautón csinálták. A beszéd közbeni filmes elemekre visszatérve, amikor már besötétedett, a központilag kiosztott fáklyákat központilag újragyújtották, úgy, hogy a szónokló körül összpontosuljanak. A beszéd megfelelő pillanataiban magasba emelkedtek a szintén kiosztott zászlók, illetve a már korábban említett kántálások is bele voltak építve a beszédbe, mozgatva ezzel a tömeget. Magában a beszédben jelent meg a Tisza kétirányú narratívája a kialakult helyzetről. Ennek első eleme, hogy Magyar Péter az új, fiatal és nem korrupt Orbán Viktor, aki így fog jót tenni ezzel az országgal. A másik (ami szintén részben erre épül), az a szerep, amit Magyar Péter önmagának tulajdonít – az elaggott, bűnben fogant rendszerrel való leszámolást, melynek kell egy fiatal/karizmatikus/belülről jövő ember az élére, hogy a mozgalom sikerrel járjon. Fontos megemlíteni a mocskos fideszezés szándékos lenyomását és mihamarabbi megszüntetését (különben nehéz lenne a „szeretetországot” fenntartani), amelynek a rendezvény alatt 3-4-szer is tanúja voltam.
Összefoglalva a tiszás rendezvény is egy vérprofin végrehajtott és kivitelezett show volt, aminek az emberközpontúság és a demokratikus, békés lázadás voltak a jelszavai, ami szintén rengeteg embert mozgatott meg (a számháború persze a mai napig tart).
Visszhangok
Mindkét oldal a saját rendezvényét a legmagasabb szinten (MP és OV) igyekeztek a legnagyobb rendezvénynek bemutatni. Ezen kívül a háztáji sajtótermékek is igyekeztek az adott oldal véleményét megfelelő fénytörésbe helyezni, legyen szó közvetlen és már-már intim dicséretről (amit azóta nem találni az orgánum oldalán), vagy a rendezvényről készült felvételek komoly összevágásáról. Egyszóval mindenki tette a dolgát.
Összefoglalás
Mindkét helyen sokan voltak, ebben dönteni szerintem lehetetlen és felesleges kérdés is, viszont engedje meg a kedves olvasó így a cikk végén a szubjektívabbnál is szubjektívebb véleményem kisebb kifejtését. Alapvetően két dolgot szeretnék mondani, korfáról, és jelenlévőkről. A korfa – érzékelésem szerint – a két rendezvényen közel azonos volt. Ami a megjelentek attitűdjét illeti, azt gondolom fanatikus vezetőkultusz a TISZÁ-nál sokkal inkább megtalálható, mint a FIDESZ oldalán. Meredek ilyet elsőre leírni, de a T. Olvasó nézzen utána, hogy míg a FIDESZ-nél hivatásos, fizetett Orbánisták zengik tele a kommentmezőt (a személyi kultuszt még így sem súrolják bizonyos esetekben), egy átlagos Magyar Péter poszt alatt az érte megbolondulók tömegével ömlengenek vezetőjük nagyszerűségéről és tökéletességéről. A Békemenet hangulata (a Kossuth téri eseményeken!) egyértelműen dzsemboris volt, a Hősök terén lévő rendezvény viszont egyértelműen politikai demonstráció érzetű volt. Ennek kihangsúlyozását azért tartom fontosnak, mert ennek a dinamikának jelentősége lesz a jövő április választásokon. Hogy milyen, azt a kedves olvasó megítélésére bízom.
Ugyanazt tudnám ide leírni, amit egy másik cikkhez már leírtam, ami még csak arról szólt, hogy lesz Békemenet és lesz Nemzeti menet is. Egy-két friss gondolatom van, amit ahhoz a cikkhez nem lehetett leírni, de ehhez kapcsolódnak.
Jó volt egy olyan ember véleményét olvasni, aki mindkét rendezvényen kint volt, nekem Veszprémből elég sokba került volna a busz- vagy vonatjegy kimenni ezekre az eseményekre, de ha itt, Veszprémben lettek volna, én is mindkettőre kíváncsi lettem volna annyira, hogy kimenjek megnézni.
A Fidesznek amúgy mindig is voltak fizetett rajongói, bértapsolói, de régebben, ameddig hitt nekik a nép, addig voltak igazi, lelkes rajongóik is, mint most Magyar Péternek. Most azért Magyar Péternek és a Tisza Pártnak van több lelkes rajongója, mert ő az új erő, akitől a változást várják. Hogy mennyire válik be, majd április után kiderül (feltéve, hogy megnyeri a választást).
A kulcs a valódi rajongók megszerzéséhez az erő és a változás. Minden kormánynak vannak hibái, amit a nép nyilván érzékel, és ezeknek a hibáknak a kijavítását várják egy esetleges új kormánytól. Ezért olyan politikust keresnek, aki erőt mutat és változást ígér. A Fidesz már régóta hatalmon van, velük szemben várják a változást, ezért nekik már egyre kevesebb rajongójuk van. A baloldal nem mutat erőt (ezt is leírtam egy másik cikk alatt, talán a politikai elemzőkről szóló cikknél, hogyan morzsolta fel őket a Fidesz többszöri kétharmados győzelme), ezért nekik sincsenek rajongóik. Gyurcsány Ferencnek voltak, de már neki sincsenek. (Megjegyzem, hogy 4 éve még nyerhetett volna a DK azzal a trükkel, hogy Dobrev Klára elválik Gyurcsány Ferenctől, és átveszi a burkoltan róla elnevezett párt vezetését, de a 4 év késés miatt a DK-nak már nincs esélye a győzelemre, legfeljebb csak 4-5 képviselői helyre, ha egyáltalán bejut.) De ha sem a Fidesznek, sem a baloldalnak nincsenek rajongói, akkor kinek vannak? Az új erőnek, aki változást ígér, vagyis a Tisza Pártnak és Magyar Péternek. Ezért kezd egyfajta személyi kultusz és komoly rajongótábor (leendő stabil szavazóbázis) kialakulni körülötte.