A Kiugrás előkészítése
Az angolok készülődéséről szóló hírek augusztus végére feltehetően eljuthattak a magyar felsővezetéshez, ezt igazolja még egy augusztus 26-ai távirat, ami Bakach-Bessenyei György volt berni nagykövetet, mint teljeskörű megbízott nevezte ki. Ezen kívül más, több irányt felhasználva elkezdődött újra a kapcsolatfelvétel a nyugati hatalmakkal[1].
Az augusztus 29-én hivatalba lépő Lakatos-kormány külügyminiszterének Hennyey Gusztávot, egy katonatisztet neveztek ki, azzal a céllal, hogy a németek figyelmét eltereljék[2]. A szövetségesekkel való kapcsolatkeresés és a fegyverszünet kérdése ekkor már kormányzati berkekben nyitott cél volt, (így) erről a németek is hamar tudomást szereztek, főként a velük szimpatizáns miniszterek és tábornokok révén[3], emiatt Horthy nem számíthatott a kormány teljes segítségére. Ezeket az ügyeket a Koronatanácsban, és a kormányzó belső körében tárgyalták (az ún. „Titkos tanács”), melyben akkori, és korábbi kormánytagok is résztvettek (többek között például a bújkálni kényszerülő Bethlen István).
A fegyverszünethez szükséges előkészületek szeptember 7-éig tartottak, amíg a szovjet támadás hatására előbb szűkebb környezetét, majd a Koronatanácsot hívatta össze, ahol végül a – már korábban említett – németeknek szánt ultimátum elküldéséről döntöttek[4]. A helyzet a németek ígéretei, és a kért páncéloshadosztályok kis részének valódi elindulása sem javította. Arról nem is beszélve, hogy a megérkezett német csapatok nem a frontra, hanem Budapest köré gyülekeztek[5]. Minthogy a fronthelyzet semmit sem javult, a kormányzó szeptember 10-ére magához hívatta a titkos tanácsadóit[6], ahol elfogadtak egy 4 pontos tervet a fegyverszünettel kapcsolatban, és abban, hogy a tanácskozáson résztvevő Náday István altábornagyot Rómába reptetik, a szövetségesekkel való megegyezést utoljára megpróbálni[7].
A szeptember 13-án megindított magyar-német támadás már a kezdete után néhány nappal nyilvánvalóan elakadt, majd a szovjet ellentámadás keretében 16-án elesett Arad, 19-én Temesvár. Bánffy Dániel gróf, Erdély képviseletében a kormányzói kihallgatása során aznap átadta az Erdélyi Magyar Tanács memorandumát, mely az országrész állapota miatt az azonnali fegyverszünetre kéri a kormányzót. Ezzel párhuzamosan ugyanezen tanács megbízásában gróf Zichy Ladomér felvette a kapcsolatot a szlovák partizánokon keresztül a szovjet csapatokkal[8]. A szovjet részről még 14-én megküldött ún. Makarov-levél olyan feltételeket tartalmazott, melynek hatására Horthyék eldöntötték, delegációt küldenek Moszkvába.
Miután a magyar vezetés elfogadta a szovjetekkel való megegyezés kényszerét, a kapcsolatfelvétel, és a Náday-misszióval való kapcsolatok megszakadás miatt szeptember 28-án indította útjára a kormányzó Faragho Gábor vezérezredest, korábbi moszkvai katonai attasét, gróf Teleki Géza egyetemi tanárt, és Szent-Iványi Domokos miniszterelnökségi államtitkárt, hogy a fegyverszünetről megegyezzenek.
Ez a Faragho-küldöttség hosszas tárgyalások után tudott csak megegyezni a szovjetek képviselőjével, Kuznyecov vezérezredessel, a szovjet vezérkar főnökének helyettesével. Október 7-ére a szövetségesek számára is kitisztult a helyzet, a magyar álláspontot nem a Náday- és Faragho-delegációk képviselik, hanem egyedül a moszkvai küldöttség, így a tárgyalások innentől a három szövetséges hatalom megegyezésével haladt tovább[9]. A tárgyalások során azonban kiderült, hogy a Makarov-levélben leírt feltételeket nem fogják a szovjetek elismerni, így az október 7-én közölt feltételeket hosszas tárgyalás után, 9-én éjfél után 3 perccel továbbították Budapestre. A teljesség igénye nélkül a lényegesebb pontok a következők:
- A magyar csapatok a fegyverszünet életbelépte utáni 10 napon belül visszahúzódnak az 1937. évi határok mögé. Ennek ellenőrzésére a szövetséges hatalmak egy országközi bizottságot hoznak létre.
- Az előzetes fegyverszüneti egyezmény aláírása után a Budapestet érő bombázások beszüntetnek.
- A magyar haderő átáll a szövetségesek oldalára, beszünteti a szovjetekkel való harcot, és a németek ellen fordul.[10]
24 órával később megérkezett Budapestről a pozitív válasz. Az aláíráshoz azonban szükség volt a kormányzói felhatalmazás írásban való eljuttatására is, melyet Nemes József őrnagy vitt magával, még aznapi indulással. A fegyverszüneti helyzet megfelelővé tétele miatt azonban a kormányzat kérte a szovjet csapatok támadásának leállását, hogy a kapcsolatot megfelelően fel tudják venni. Ezt a szovjet fél, Molotov, szovjet külügyminiszter engedélyével megtették. Eközben Moszkvában jelen van Churchill brit miniszterelnök, Eden külügyminiszterrel együtt, akiket értesítenek a fejleményekről (az amerikaiakat a moszkvai nagykövetükön keresztül).[11]
Október 11-én, 19 óra 57 perckor az előzetes fegyverszüneti egyezményt a Faragho-küldöttség aláírja.
Ezzel megkezdődik a végjáték.
[1] Ezek a próbálkozások is még azon a nyomvonalon haladtak, amik a szovjetekkel való bármiféle rendezést, ne adj Isten megszállást szóba sem hozták, csak az angolszászokkal való kiegyezést, és egy általuk való valamilyen formájú ellenőrzést. lásd.: Juhász, 1988., 417. old.
[2] Nem elkerülhető tény az sem, hogy az említette Hennyey 1941 óta ismerte Veesenmayer teljhatalmú magyarországi megbízottat, ezért sem volt kifogás ellene. lásd: Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között, Európa könyvkiadó, História folyóirat, 1982., 76. old.
[3] ilyen volt pl.: Reményi-Schneller Lajos pénzügy-, és Jurcsek Béla földművelésügyi miniszter is, lásd: Hennyey, 1982., 77. old.
[4] Juhász, 1988., 419. old.
[5] Juhász, 1988., 421. old.
[6]Részt vett többek között Hennyes külügy-, Teleki Béla Erdélyért felelős tárca nélküli miniszter, gróf Esterházy Móric, gróf Bethlen István és Károlyi Gyula volt miniszterelnökök, Vattay Antal, a kormányzó főhadsegédje, és más magasrangú, bizalmi politikusok, katonák, lásd: Juhász, 1988., 421-422. old.
[7] uo.
[8] Juhász, 1988., 424. old.
[9] Juhász, 1988., 437. old.
[10] uo.
[11] Juhász, 1988., 439. old.
