Október 23-án lesz egy Békemenet. Ez igazán nem meglepő, közeledik a választás, a Fidesz kipróbált kampányeszközéről beszélünk, meg akarják mutatni a tábornak, hogy még mindig sokan vannak, satöbbi. A lényeg, hogy ez időszerű, és alapvetően nem meglepő politikai cselekvés.
Október 23-án lesz egy Nemzeti Menet. Ez igazán nem meglepő, Magyar Péter még a vele legellenségesebb kutatás szerint is látótávolságon belül van a Fideszhez képest, meg akarja mutatni a tábornak, hogy egyre csak többen vannak, bemegy a szimbolikus terekbe, satöbbi.
Ezt bárki meg tudja állapítani minimális politikai tájékozottsággal is. Azonban végezzünk most egy gondolatkísérletet és bújjunk olyan emberek bőrébe, akiknek elvileg a minimálisnál jóval nagyobb a politikai tájékozottsága. Kérdezzük meg magunktól, a politikai elemzőktől, hogy miért nem egy tömegtüntetést tart a Tisza párt, mint tette azt március 15-én vagy épp egy évvel korábban?
Nos, ha a kormány felé húzó politikai elemzők lennénk, azt mondanánk, hogy a tömegtüntetés itt már nem elég. Ha kontrasztot teremtünk a nyári Pride-dal vagy Budapesti Büszkeség Menetével, akkor Magyar számára borzasztóan romboló ereje lenne, ha kiderülne, hogy többen voltak a nyáron egy nélküle megvalósuló kormányellenes megmozduláson. Ezt könnyebb elfedni, ha mozgásban vannak, és ezzel el tudja kenni azt a számháborús vereséget is, ami elkerülhetetlenül közelít felé.
Magyar kétségbeesetten igyekszik úgy tenni, mint ha a Fidesszel azonos polcon lenne akár támogatottságban akár politikai komolyanvehetőségben. Ezért igyekszik minél inkább a Fidesz szimbólumrendszerét használni, mert ezekkel az emberek fejében még mindig a stabilitás, megbízhatóság és ehhez hasonló asszociációk jelennek meg.
A kegyes olvasó képzeljen még ide néhány mondatot a Fidesz pillanatnyi toposzairól, adóemelésről, Ukrajnáról, adatszivárgásról, azonban mindez irreleváns azzal kapcsolatban, amit állítani szeretnék. Ami viszont nem irreleváns, az a következő:
Ha azonban kormányellenes politikai elemzők lennénk, azt mondanánk, hogy Magyar konfrontációs „üzemmódban” van és ez jelenleg jól működik neki. Vezet a komolyan vehető közvéleménykutatásokban a Fidesszel szemben, minél több közvetlen összehasonlítási helyzetet kreál, annál jobban látszik, hogy ezekben a kérdésekben a Fidesz előtt jár. Ilyen volt Kötcse és ilyen lesz a „menetek versenye” is. Amikor majd természetesen sokkal többen lesznek kint Magyar menetén, az kiütéses győzelmet jelent majd, és a sokat emlegetett átbillenés igazi katalizátora lehet.
Ezen felül Magyar rá akar erősíteni arra, hogy ő Orbán Viktorral van egy polcon. Ráadásul miközben a független sajtó nem végzi elég jól a munkáját, mert sokkal többet írnak a Fideszről, ezzel több média figyelmet tud irányítani magára.
A kegyes olvasó képzeljen még ide néhány mondatot az ellenzék pillanatnyi toposzairól, kórházakról, tömegközlekedésről, titokzatos Zsolti bácsikról, azonban mindez irreleváns azzal kapcsolatban, amit állítani szeretnék.
Ugyanis az látszik, hogy ugyanazt az eseményt egészen ellentétes módon is lehet értelmezni, az egyetlen, ami kapaszkodót tud adni, az a saját véleményünk. Azt fogjuk hitelesebbnek találni, aki jobban tükrözi azt, amit hinni szeretnénk, amiről szeretnénk, hogy az igazság legyen. Ugyanez a gondolatkísérlet tetszés szerint lefolytatható azzal kapcsolatban is, hogy melyik közvéleménykutatások mondanak igazat és melyek hazudnak a politikai előnyök reményében.
Arra azonban remélem jól tud rámutatni ez az írás is, hogy nem AZ igazságot keressük általában, hanem a saját igazságunkat. A politikai elemzők pedig végképp. A közvéleménykutatásokkal ellentétben itt könnyen elképzelhető, hogy egyáltalán nem hazudnak, amiket ők alapigazságoknak vesznek, abból valóban ezek a magyarázatok következnek. Az alapigazságaik azonban őket is megváltoztathatatlanul meghatározzák.
Erre persze a tájékozott, gondolkodó ember mondhatja azt, hogy ő mind a két oldalt meghallgatja. Ez azonban soha nem fog a véleményének lényegi felülvizsgálatához vezetni, hiszen, ha minden megkérdőjelezhető, akkor nincs semmi, ami a véleményváltozást katalizálhatná.
Ebben az esetben persze még mindig maradhatnánk az okok helyett a következmények vizsgálatánál. Végezzük el azonban a fenti gondolatkísérletet, ahol nem az okokra, hanem a következményekre kérdezünk rá a két elképzelt politikai elemzőnktől. Sőt, még csak ezt sem kell megtennünk, csak gondoljuk végig az elmúlt hónapokat. Elemzők magyarázták már meg, hogy a Fidesz Tisza-adó kampánya valójában a Tiszának segít (mert így nagyobb figyelmet kap a valódi adóprogramjuk) vagy hogy a Zsolti-bácsi pusmogás valójában a Fidesz előnyére válik (eltereli a figyelmet a valódi ügyről és ha majd kiderül, hogy egy hoax volt végérvényesen megrendül az ellenzéki hitelesség).
Mit jelent ez? Megérkeztünk a post-truth világba? Nem, az igazság nagyon is létezik, a politikai cselekvéseknek van hatása. Azonban az információs társadalom legfőbb paradoxona, hogy miközben minden információ megtalálható egy karnyújtásnyira, soha ilyen nehéz nem volt megtalálni a valódi igazságot. Ezt a hatalmas zajt és bizonytalanságot pedig kell valaki, hogy segítsen, hogy mi magunk navigálni tudjuk. Például egy politikai elemző.
Mindkét politikai elemző véleményében van némi igazság, főleg mindkettőnek az elején. Az én elemzésem viszont az, hogy Magyar Péter a saját fegyverével szeretné legyőzni az „ellenséget”, vagyis a Fideszt és Orbán Viktort. Egyrészt azért, mert ő is a Fideszből indult, és ezeket a módszereket ismeri, másrészt azért, mert a Fidesz ezek ellen tud a legkevésbé védekezni. Az pedig, hogy nincs valódi ellenzék, csak erőlködő kis pártok (most már ide tartozik a DK is), a Fidesz stratégiájának következménye.
A Fidesz már 2002-ben és 2006-ban is agresszív politikát folytatott, megkérdőjelezte a választási eredményeket, különféle megmozdulásokat szervezett és nem nyugodott bele a két vereségbe. A 2010-es kétharmados győzelmük többé-kevésbé természetes volt, egyrészt ha nagyon kilendül az inga az egyik oldalra (az első 2 ciklust megélt kormány volt 2002-2010 között), akkor nagyon kilendül a másik oldalra is (Fidesz 2/3), másrészt az öszödi beszéd körüli botrány akkora volt, hogy elsöpörte a baloldalt (amúgy nem is feltétlenül kellett volna ekkora botránynak lenni belőle, csak a Fidesznek jó volt a marketingje, és én pl. nem emiatt csalódtam igazán Gyurcsány Ferencben, hanem az utána következő viselkedése miatt, hogy ellenzékben is azt hitte, hogy körülötte forog a világ), harmadrészt a 2002-2010 közötti mozgolódásaikkal tömegbázist teremtettek maguknak, ami minden addiginál nagyobb győzelemhez segítette őket.
Aztán a kétharmad birtokában olyan alkotmányt és választási törvényt szerkesztettek, ami garantálta 2014-ben is az újabb kétharmadot, és beindult a láncreakció: a kétszeri kétharmados vereség felőrölte az ellenzéket, ezért nyert a Fidesz újabb és újabb kétharmaddal 2018-ban és 2022-ben is. Ez még jobban felőrölte az ellenzéket, minden kétharmados eredmény egyre jobban, beindult az aprózódás, széthúzás és egymás hibáztatása, és ezzel mára nem maradt valódi ellenzék, a mostanában óellenzéknek nevezett baloldali pártok szinte csak papíron léteznek, és nincs reális esélyük kormányt alakítani.
De előbb-utóbb minden nagy tömegpártnak kialakul egy belső ellenzéke, ami megtörtént a Fidesz esetében is, Magyar Péter személyében, aki a megfelelő pillanatban kilépett a Fideszből, és kihívóként lépett fel Orbán Viktorral szemben. Valódi ellenzék hiányában a belső ellenzékből kiugrott Magyar Péter áll szemben Orbán Viktorral, és ő lép fel erős kihívóként a „mindegy, csak ne a Fidesz legyen” elv alapján a 2026-os választáson.
2026-ra egyébként az jósolom, hogy sem a Fidesz, sem a Tisza Párt nem szerez kétharmadot. Rajtuk kívül bejuthat még a DK és a Mi Hazánk is, de mindegyikük csak kevés képviselővel. (Egyjegyű számokra kell gondolni! Talán még a két pártnak együtt is…) A DK inkább listáról esélyes, egyéniben nincs egy erős emberük, de az ország minden pontján vannak DK-szavazók, a Mi Hazánk viszont listáról nem esélyes, mert nincs annyi szavazójuk országosan, de egyéniben igen, főleg az ország északkeleti részén, ahol lehetnek helyben népszerű, erős embereik, akikre a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb országrészben élők szavaznak, mert tőlük várják, hogy könnyen, gyorsan megoldják a problémáikat. Azzal nincs is baj, ha ez a 2 párt is bejut, a baj csak az lehet, ha a pártonként kb. 4-5 képviselőjük miatt sem a Fidesznek, sem a Tisza Pártnak nem lesz meg az 50%-os abszolút többsége, amivel kormányt alakíthat. Akkor lesz igazi káosz Magyarországon.