Vélemény – elemzés
1945. október 24. szerda. Hónapok tárgyalását és egyeztetését követően megszületik az Egyesült Nemzetek Szervezete, az ENSZ. Nagy terveknek és céloknak néz elébe: a Szervezet létrejöttének és fennállásának lényege a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Napjaink helyzetét tekintve azonban kételyek merülhetnek fel az ENSZ létjogosultságával kapcsolatban.
Oroszország és Ukrajna háborúban állnak, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Szudánban is a hatóságok és félkatonai szervezetek háborúznak egymással napjaink legdurvább humanitárius katasztrófáit produkálva, szintén polgárháború dúl Mianmarban és Jemenben is. Mindezt környezetvédelmi, vízellátási és kereskedelmi problémák tömkelege színesíti. Hol marad az ENSZ? Mégis milyen felmerülő konfliktust vagy problémát sikerült az utóbbi időben megoldania? Még az izraeli-palesztin konfliktus végére is az USA tette a pontot. Az az USA, amely pénzügyileg is közel teljesen kivonult az ENSZ-ből, ezzel alapjaiban megrengetve a teljes rendszert. A szervezet tehát nem csak, a világ lángjait, de saját égő házát is alig képes oltani. Pozíciók ezrei szűnnek meg, a liquidity crisis nem kímél se munkacsoportot, se különleges jelentéstevőt. A megmaradó pénzekből pedig a mindenféle ENSZ-hivatalnokok és önkéntesek ide-oda repkednek, valódi következményeket maguk után nem vonó jelentéseket készíteni. A Biztonsági Tanács önmagát blokkolja, hiszen a vétóval rendelkező öt állandó tag (köztük ugyebár Oroszországgal és Kínával például) önmaga ellen nem fog átengedni semminemű békefenntartói beavatkozást jóváhagyó határozatot. Mindezek ellenére azért hetente/havonta/évente – ENSZ-szerve és témája válogatja – rendületlenül megjelennek a mindenféle jelentések egészségügyi meg emberi jogi krízisekről, illetve ajánlások arról, hogyan kellene megmenteni a bolygónkat vagy talpon maradni az USA vámjai okozta új világkereskedelmi ingoványban. Ráadásul, hol marad a tisztelet és tolerancia akkor, mikor a Közgyűlésben Izrael miniszterelnöke szólal fel, erre reakcióképp pedig a jelenlévők nagyrésze tüntetésképp feláll és kivonul a teremből?
És mégis, van egy megmagyarázhatatlan varázsa az idén fennállásának 80. évfordulóját ünneplő szervezetnek. Ezt a varázst a párbeszéd, az együttműködés, a diplomácia táplálja. Az ENSZ pont ugyanannyira hosszútávú célitűzés, mint amennyire több évtizedes örökség. Hisz nincs még egy olyan globális fórum, ahol találkozhat Kelet és Nyugat, Észak és Dél a párbeszéd és legfőképp az egyenlőség jegyében. Működését, döntéshozatalát tekintve hatékony volna? Közel sem. Reformokra lenne szüksége? Kétség nem fér hozzá. Ugyanakkor, 3 fél között is nehéz lehet kompromisszumot találni, hát még 193 között. Ez azonban nem jelenti egyből azt, hogy ne kellene, vagy ne érné meg megpróbálni. Az ENSZ nem végrehajtó és nem szuverén. Az ENSZ nemzeteken, kormányokon átívelő és univerzális. Az ENSZ egy tér arra, hogy mindenki meghallgassa a másikat, hogy mindenki meghallgattasson, és közös megoldás szülessen.
„Végső soron értékekről van szó […]. Azt szeretnénk, hogy gyermekeink örökölt világa az ENSZ Alapokmányába foglalt értékek – béke, igazságosság, tisztelet, emberi jogok, tolerancia és szolidaritás – alapján legyen meghatározva.” – António Guterres, ENSZ Főtitkár
Nincs nagy baj az ENSZ-szel, kell egy szervezet, ami összefogja a világ országait, csak valódi hatásköröket kellene neki adni. Pl. megszavazni, hogy háború esetén az ENSZ a békéltető szerv. A különféle szakmai szervezetek által kiadott jelentéseket pedig komolyan kellene venni, mert jók ezek a jelentések, rámutatnak a valós problémákra, csak a legtöbb ország különböző érdekek által vezérelve nem ezek szerint jár el. Ezért nem megszüntetni, hanem megerősíteni kellene ezt a szervezetet.